Betegség, kórház és húsvéti nyuszi

Sziasztok!

Itt az ideje, hogy megint írjak, mert sok dolog történt velem, jó és rossz egyaránt. A jó dolog a Húsvét volt, a rossz meg a betegség.

A Húsvét nekem tetszett. Először is, finomakat ettem. Megkóstoltam a húsvéti sonkát, és ettem az ünnepi ebédből. Voltunk ebédelni mindkét mamáéknál. Itthon volt keresztanya és keresztapa is Németországból, sőt, még keresztapa szülei is eljöttek Makóra. A húsvéti nyuszival nem találkoztam, de ajándékokat azért hagyott mindenütt. Sok játékot kaptam, de sajnos közben beteg lettem és most nincs kedvem játszani se. Még jó, hogy apa vett nekem két Pocoyo DVD-t, az képes feledtetni velem a betegséget.

A betegség amúgy már húsvét előtt elkezdődött, de akkor még nem tűnt komolynak, csak az orrom folyt. Hétfő estére aztán rosszabb lett, ráadásul anyáéknak is folyt az orra és fájt a torka. Kedden még voltam tornázni, de estére hőemelkedésem lett. Szerdára lázas lettem, pedig anya még azt a gyógyszert is beadta nekem, ami szerinte kiemelt fődíjat nyerne a világ legszörnyűbb izű gyógyszere versenyen (Zinnat). Emellett orrszívással kínoztak meg inhalálással. Csütörtökön lett nagyon rossz a torokfájás, már enni sem volt kedvem, csak inni és sírni. Anya elvitt a klinikára, és azt mondták, hogy a torkom nagyon vörös. Az ujjamat megszúrták és megnézték a vérképemet, ami állítólag vírusfertőzésre utal. Nem jöhettünk haza, hanem bent kellett maradnunk a kórházban, de szerencsére csak egy napra, mert pénteken hazajöhettünk. A kórházban megcsípett egy szemét szúnyog az arcomon, és most egy óriási vörös csípés csúnyítja el az pofimat, ami még viszket is. A torkom is fáj még, és ilyenkor csak az a jó, ha apa vagy anya felvesznek a kezükbe és sétálnak velem. Azért a helyzet egy icipicit jobb, ma már ettem is egy kicsit, meg mosolyogtam is, de csak átmenetileg. A sok gyógyszertől már a hasam is kezd fájni. Most szobafogságban vagyok, pedig anya azt tervezte, hogy ebben a jó időben lemegyünk az utcára és száguldozhatok a bébitaximmal. Ráadásul még a kedvenc (és egyetlen) unokatesómat, Dávidot meg a mamát is megfertőztem, így most ők is nyögnek és szenvednek.

Na most megyek, mert gyógyulgatnom kell. Remélem, hogy hamar végelesz a betegségnek, mert útálok beteg lenni.