Borsóház

Sziasztok!

Említettem a múltkor, hogy kiképzésen voltam. Anyáék elvittek a Borsóházba intenzív terápiára. Először júniusban mentünk volna, de el kellett költözniük, így akkor lemondták. Most Solymáron vannak, Budapest mellett. Anyáék már nagyon várták, én viszont kevésbé, mert nem szeretek tornázni.

Már vasárnap délután elindultunk, így nem kellett hétőn korán kelni. Mentünk mind a négyen, szóval ott volt az egész család. Egy nagyon aranyos gyógytornászt kaptam, Fruzsit, akit nagyon megkedveltem, pedig nem szeretem a gyógytornászokat. Szóval minden nap két orát kellett tornáznom. Először Fruzsi átmaszírozta a lábaimat, majd bemelegítő gyakorlatokat kellett csinálnom. Aztán a következő fél órában erősítő gyakorlatok jöttek, gyakoroltuk a forgást, a négykézlábon állást meg szépen kellett ülnöm hosszú ideig. Ezután pedig kaptam egy kiképző ruhát (terra suit), és ebben kellett tornáznom még egy órát. A felállást, az áldogálást és a járást kellett gyakorolni. Azt mondta Fruzsi, hogy ebben a ruhában egy óra olyan, mint ha ruha nélkül tornáznék három órát. Szerencsére nézhettem Pocoyo-t, így hajlandó voltam megeröltetni magamat és tornáztam rendesen. Torna után ebéd jött, majd alvás, aztán megint vissza, és jött a kézterápia. Ez kézmasszázzsal és bemelegítéssel kezdődött, majd mindenféle érdekes feladatokat kellett csinálnom a kezemmel, például rizsben vagy gesztenyék között turkálnom, zenélős játékot nyomkodni, megfogni érdekes tárgyakat. Ez jobban tetszett, mint a torna, mert az ilyen feladatok érdekelnek. Ahhoz képest, hogy milyen keményen kellett tornáznom ezen a héten, egész jó volt. Nagyon tetszett anyáéknak is, úgyhogy azt mondják, megint elvisznek, ha összegyűlik a következő terápia ára. Hát, ha megint jön velem mindenki, akkor nem bánom, mehetünk. Nagyon tetszett, hogy ott volt apa is, nem kellett neki dolgoznia menni, és velünk foglalkoztak egész héten. Anya szerint megérte elmenni, mert például sokkal stabilabban tudok önállóan ülni, nem kell kitámasztani, hogy ne döljek el.

Miután hazajöttünk, nemsokára beteg lettem. Náthás voltam, meg a fülem is fájt, így nem mentem tornázni a hét első három napján, meg szednem kellett szörnyű ízű gyógyszert. Viki is náthás lett, de neki azt mondták, hogy a foga miatt, mert a héten jött ki neki az első. Nagyon hangosan sír, amikor az orrát szívják, pedig esélye sincs megúszni, tapasztalatból tudom.

Na mára befejezem a beszámolót. Mostanában sok dolog történt, ezért gyakran jelentkeztem. Most úgy tűnik, hogy unalmasabb hétköznapjaim lesznek, ezért nem ígérem, hogy ilyen gyakran írok, de azért igyekszem! Na jók legyetek!