Dáthás vagyok

Sziasztok!

Képzeljétek, náthás lettem! Csütörtök éjjel kezdődött, és olyan rosszul voltam, hogy álmomban sírtam. Nem is nagyon aludt senki. Aztán csütörtökön már tele volt az orrom, folyt belőle a trutyi. Anyáék persze még fokozták a helyzetet. Állandóan orszi-porszival szívják az orromat, amit ÚTÁLOK! Kézzel-lábbal rúgkapálok, csapkodom a fejem, és már akkor bömbölök, amikor anya közelít a csővel, de őket ez nem érdekli, lefognak és az orromba dugják a csövet. Pedig ennél egyértelműbben már nem tudom elmagyarázni, hogy nem akarom az orrszívást. Bár az is igaz, hogy utána mindig kapok levegőt... Ja, és ez még nem minden. Még az inhalátorral is kínoznak. Ilyenkor viszont legalább nézhetem a Kerek Mesét. Ma délelőtt megnéztük a doktor nénit is, és a rendelőben legalább ezer beteg gyerek volt.

A múlt héten voltam ultrahangon. Szerencsére tényleg nem fájt a vizsgálat, nem volt tűszúrás se, csak valami hideg zselét maszatoltak szét az egész hasamon, ami azért nem volt olyan jó érzés. Minden rendben van a hasammal, azt mondták. Anya kapott tippeket a professzor nénitől, hogy ne böffenjen vissza az étel.

Szerdán pedig találkoztam a kommunikációs Andi nénivel. Ő fog segíteni, hogy el tudjam mondani, mit akarok. Nagyon kedves volt, játszott velem sokat.

Na most megyek, mert vacsora idő van. Bár nincs túl nagy étvágyam, azért anya mindig megetet. Apa meg dolgozni megy, sajnos nem lesz itthon az éjjel, hiányozni is fog, az tuti.