Hóhelyzet

Sziasztok!

Hogy vagytok? Képzeljétek, nálunk a hétvégén sok hó esett, aminek azért nem mindenki örül. Tata például nem szereti, mert ilyenkor hideg van és nem szeret havat lapátolni sem. Ráadásul apa egész nap dolgozott szombaton, amikor is egész nap esett a hó, így a tatának még nálunk is kellett lapátolnia. Anya is tervezte, de nem engedtük ki, inkább egész nap foglalkoztattuk. Délután kivitt minket, épített is egy hóembert, de Peti nem akart kint lenni és végig ordított, így bejöttünk hamar. Viki persze még maradni akart kint, így ő meg akkor hisztizett, mikor anya behozta. Vasárnap már itthon volt apa és kimentünk mindannyian az udvarra. Lett még egy hóemberünk és szánkóztam is. Anya gyerekkori szánkóját használjuk, és anya ült mögöttem, apa meg húzott minket. Kétszer le is estünk, de akkora a hó, hogy egyátalán nem ütöttük meg semminket. Viki is lepottyant a szánkóról, úgyhogy el is ment a kedve tőle, többet nem volt hajlandó ráülni. Viszont a kutyusát ráültette és húzta is :-D 

Képzeljétek találkoztam a Mikulással kétszer is. Egyszer a fejlesztőben volt, ahová járok itt Makón. Kaptunk tőle plüssállatot, meg szaloncukrot. Aztán pedig apa munkahelyén találkoztunk vele, és kaptunk tőle mindannyian csomagot. Meg nálunk is volt, és az ablakba a csizmánk mellé tette az ajándékot. Kaptam sok finomságot is, meg egy Bogyó és Babóca diafilmet, Bogyó és Babóca süteményeskönyvét (de eddig csak a mesét olvastuk el belőle, pedig tele van finom sütireceptekkel) és egy Mikulásos mesekönyvet is, ami zenél :-) Most pedig a Jézuskát várom, remélem hoz nekem ajándékokat. A karácsonyfát már feldíszítettük apával, megint a mi szobánkban van. Meg Peti keresztelője is a hétvégén lesz, Viki pedig pénteken lesz két éves, úgyhogy őt is fel fogjuk köszönteni. Petit amúgy bírom, meg ő is szeret engem. A múltkor is odakúszott hozzám a kanapén és meg akarta enni a lábamat, nagyon vicces volt. Viki nem szereti, még azt se engedi, hogy hozzáérjen és a játékokat is elveszi előle. Mondjuk Peti sokat tud sírni, ha úgy érzi, keveset foglalkoznak vele.

Novemberben megint voltam a Borsóházban. Most nem Fruzsival tornáztam, hanem egy másik gyógytornásszal, akit szintén Zsófinak hívnak, mint engem, és őt is megkedveltem. Erősödtem megint, azóta kevesebbszer fekszek rá az etetőszékre. Tavasszal ismét elvisznek anyáék. Egyébként október óta Szegeden a Szent Vincent Rehabilitációs Központba járok tornázni. Megmondom őszintén, jobban szeretem ezt az aktív tornát, úgyhogy nem is szoktam nyafogni.

Kellemes karácsonyt kívánok mindenkinek! Az ünnepek után jelentkezem és beszámolok, mit hozott a Jézuska.