Húsvét

Sziasztok!

Nagyon régen írtam már nektek, most vettem észre, hogy az idén még csak egyszer jelentkeztem. Jól vagyok egyébként, csak nem történik semmi rendkívüli dolog, amiről be tudnék számolni. Mondjuk most egy hete nagyon megvisel az időjárás, inkább aludnék sokat és állni sincs kedvem. Én sokat járok fejlesztésekre, főleg tornázni. A kisöcsém, Peti szépen nő (az alapján, hogy mennyit eszik, ez nem is csoda) és nagyon rosszcsont lett. Csak azt nem szeretem, hogy húzza a hajamat, leveszi a szemüvegem meg sikít, ha valami nem tetszik neki, például még nem kapott enni. Viki nagyon irígy rá, nem szereti, ha játszani mer a játékaival, bár Viki szerint minden játék az övé. Sajnos néha még el is löki Petit, amiért időnként kap öt perc elzárást a börtönben (vagyis beteszik az ágyába), és ilyenkor meg ő visít. 

Képzeljétek, vasárna volt nálunk a húsvéti nyuszi és hozott sok ajándékot. Már előtte is sokat készülődtek anyáék, sokat takarítottak, és így keveset játszottak velem sajnos. Vasárnap eljött hozzánk szegedről mama, Anita és Dávid, meg a szomszédból mama és tata. Nem tudom, hogy a nyuszi mikor jött be hozzánk, de egyszer csak a házban és az udvaron is sok-sok csokit találtunk, meg ajándékokat. A nyuszi most megdolgoztatott minket, mert feladványok is voltak, és ha tudtuk a választ vagy megoldottuk a feladatot, akkor mondta meg apa, hol van csoki. Nagyon sok csokink lett, csak az a baj, hogy minden nap csak egyet ehetünk meg. Meg kaptunk más ajándékot is, például sok mesekönyvet, köztük olyat is, ami zenél, labdát, buborékfújót, homokkép készítőt (ezt még nem csináltam meg), diafilmet, stb. Miután megtaláltuk az ajándékot, ebédeltünk (kivéve Vikit és Dávidot, mert ők csokit ettek és nem tudtak ebédelni), meg volt sok finom süti is. 

Húsvét hétfőn meg meglocsolt minket apa, Peti, tata, Tuffy bácsi meg eljött Chucky is. Még jó, hogy festettünk tojásokat és azt adtuk nekik ajándékba. Apa és Peti elmentek locsolkodni a mamához is, meg Ágihoz és Émihez. Viki is menni akart, már vette a cipőjét, anya alig bírta itthon tartani. 

Képzeljétek, anya csinált nekem kommunikációs felületeket a Tobii-ban. Mostmár tudom mondani neki, hogy kérek még enni vagy inni, meg tudom kérdezni, mikor jön apa vagy mama és tata, ha nézem a macikutya képét, akkor bekapcsolják nekem a mesemondó macikutyát. Pocoyo képét persze hiába nézem, anya mindig azt mondja, hogy most nem nézünk Pocoyo-t, meg Petinek is hiába mondom, hogy "abbahagyni", nem hagyja abba a sikítást. 

Apa most itthon van velünk hetek óta, mert megműtötték. Sajnos kórházba volt hat napig, így nem láttuk, de nagyon örültünk neki, mikor hazajött. Nem emelhet még fel engem, de már gyógyul. Néha azért megijeszti anyát, mert nem mindig megy az evés, ilyenkor öklendezik, de már ez is egyre ritkábban van. Még egy hétig velünk lesz, aztán megint dolgozni jár majd.

Azt hiszem, megírtam minden fontos dolgot. Ha minden igaz, legközelebb hamarabb írok majd, mert lesz miről beszámolnom :-) Jók legyetek! Puszi!