Köszönöm az adományokat

Sziasztok!

Még csak egy hete, hogy anya elindította az adománygyűjtő kampányomat, és már majdnem megvan a kitűzött 1000 dollár. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki adományozott és megosztotta a felhívást. Úgy tűnik, nem kell a születésnapomig várni, hogy összegyűljön a pénz, de én úgy döntöttem, hogy ha összegyűlik az 1000 dollár, utána is folytatom a gyűjtést, mert a kutatásokhoz nagyon sok pénz kell. A keresztanyám is kutató, és azt mondta, hogy ez az összeg körülbelül 10 egér ára. márpedig ahhoz, hogy meglegyen a gyógymód, bizony sok-sok egérre (is) van szükség.

Egyébként jól megvagyok. Elkezdődött a nyári szünet, így kevesebb fejlesztésre járok. A héten csak egy tornán voltam, Csengénél (ő egy konduktor, hozzá néhány hete járok) és Andinál voltam kommunikációs fejlesztésen. Andihoz szerettem járni korábban, de most inkább csak hisztizek, nem akarok dolgozni. Az a bajom, hogy nem tudom használni a kezemet, és ez engem nagyon idegesít, és inkább csak Pocoyo-t néznék. Ha anya előveszi a telefonját, amin megy a mese, akkor abbahagyom a hisztit, de mindg kikapcsolják, és csak akkor kapom vissza a mesémet, ha megcsinálok egy feladatot. Brrr. Ja, és itthon is csináljuk a TSMT tornát anyával és apával. A héten néhány nap ügyesebb voltam, tudtam önállóan mászni egy kicsit (odamentem a könyveimhez), de ma már megint gyenge voltam.

Képzeljétek, a múltkor elvittek egy házba, ami a mamáék utcájában van. Azt mondták, hogy ez a mi házunk, itt fogunk lakni. Hááát, nekem nem teszik, mert nem volt benne bútor, a konektorok és kapcsolók helyén lyukak vannak a falon, törmelékek és téglák a padlón, a fürdőszobában sincs se kád, se mosdó, se csempe. Azt mondták anyáék, hogy azért ilyen, mert felújítják. Remélem, hogy igazat mondanak, és nem így fog kinézni, amikor odaköltözünk.

Na most megyek, mert késő van. Holnaptól újabb kalandokban lesz részem, de erről majd legközelebb írok. Mégegyszer köszönöm, hogy ilyen sokan segítetek az adománygyűjtésben!