Meggyógyultam

Sziasztok!

Amikor legutoljára írtam, épp beteg voltam. Nagyon fájt a torkom, legyengültem, nem volt kedvem semmihez. Anya is nagyon aggódott, mert sokszor elbambultam és nagyon álmos voltam egész nap. A mászás sem nagyon ment, mert nem volt hozzá erőm. A doktor néni felírt még egy adag antibiotikumot, amit meg kellett ennem. Ennek az íze nem volt olyan szörnyű, de a hasamnak nem tett jót. Nem mentem se tornázni, se fejlesztésekre, sőt, még itthon sem tornáztattak anyáék. Szép lassan aztán meggyógyultam. Elmúlt a torokgyulladás, és visszatért az erőm és a jókedvem. Járok motmár tornázni és fejlesztésekre is. A tornának annyira nem örülök, ezért jó hangosan bömbölök közben. Sőt, voltam anyával a játszótéren is. Hintáztam, csúzdáztam, és álldogáltam a mászókán. Nagyon király volt! Élvezem a jó időt nagyon.

Sajnos a mozgás már nem megy olyan jól, mint régen. Nem tudom megfogni a tárgyakat, és nagyon nehéz elindulnom is. Ülök a földön, és tudom, hogyan kell elindulni, de nem megy. Állítólag ez a Rett szindróma miatt van. Akármi is ez, nagyon rossz és nagyon útálom.

Képzeljétek, a múltkor apával voltam egész nap, mert anyának valami dolga volt. Nagyon jó volt, mert evés közben is nézhettem mesét. Apa csak a kakis pelusok nagy száma miatt panaszkodott egy kicsit. Ja, és apa szerzett nekem dudát a bébitaximba, mert a régi elromlott.

Na most megyek, majd hamarosan újra jelentkezek!