Megint nátha

Sziasztok!

Képzeljétek, már megint náthás vagyok. Teli van az orrom, anya meg megint a porszívóval kínoz. Más bajom szerencsére nincs, kivéve, hogy valami nem oké a gyomrommal. Tegnap kihánytam az ebédet, pedig nagyon ízlett, tegnapelőtt meg a vacsora nézett vissza. Tegnap éjjel nagyon rosszul aludtam, megint sírtam és dobáltam magamat. Apa és anya között aludtam, és apa mindig megsimogatott, ez sokat segített. Ma éjjel pedig felriadtam az éjszaka közepén. Apa megint átvitt az ágyukba, ami nagyon fellelkesített. Anyát is addig bökdöstem, míg felébredt ő is. Aztán nagyon izgatott lettem, ez nem tetszett sem anyának, sem apának. Végül, miután anya egy órán keresztül simogatott és próbált megnyugtatni, visszaaludtam. Fél 8-kor már szóltam a szülőknek, hogy ébren vagyok, mesét akarok. Hát, elég furcsa kinézetük volt, alig bírták kinyitni a szemüket. Ráadásul úgy tűnik, a szokásosnál többet kávéznak. Én nem vagyok álmos, mert azóta már aludtam másfél órát.

A mászás sajnos még mindig nem megy. Anya beszélt a professzorral. hogy hagyjuk abba az új epilepszia gyógyszert, mert arra gyanakszanak. Ha abbahagyjuk és én újra tudok mászni, akkor az okozta a bajt. Ha nem, akkor sajnos a Rett szindróma miatt van, és akkor tovább szedem ezt az áfonyás bogyót, mert egyébként nyugodtabban alszok tőle. Sajnos a kezemmel is ügyetlenebb vagyok. Most néztem ki azt a szép nagy ollót az asztalon magamnak, de nem bírtam leszedni.

Nemsokára megyek a játszótérre csúzdázni, hintázni, mászókázni. Azt mondta anya, lehet, hogy elvisszük a bébitaxit is, ami újra szól a duda, és akkor önállóan is száguldozhatok. Remélem menni fog, mert a múltkor sajnos az sem ment.

Na most megyek, szép hétvégét mindenkinek!