Nehéz nagytesónak lenni

Sziasztok!

Én most panasznapot tartok, mert tele a hócipőm. Nagytesóak lenni nehéz. Felsorolom, hogy miért. Ma délután álmos voltam, és sikerült elaludnom. (Mostanában éjjel jókat alszom, de délután hiába vagyok álmos, nem tudok elaludni. Ha sikerül elaludnom, akkor is pár perc múlva felébredek, ugyanolyan álmosan.) Olyan jót aludtam volna, ha Viki nem ébreszt fel a kiabálásával. Pedig ő a konyhában volt, én meg a szobámban, de így is felébredtem rá. (Na jó, fordítva is szokott lenni, amikor ő alszik és én kiabálok, de az nem számít.) Azután apa játszani akart velem, hogy felvidítson, de Vikinek mindig az a játék kellett, amivel játszani akartunk. Pedig apa direkt kettő játékot készített ki, a mesemondókákat és a búgócsigát, hogy Vikinek is legyen egy, de neki mindig az kellett, amivel én játszottam. Ekkor apa kitalálta, hogy engem a kanapéra ültet, és akkor Viki nem veszi el előlem a játékot, de akkor meg felállt. Mondjuk akkor is ezt csinálja, ha anya játszik velem. Mindig úgy örülök, ha leül anya játszani velem, mert épp nem házimunkázik, de alig bírja megakadályozni, hogy Viki elvegye a játékom. Én már sajnos nem tudok önállóan játszani, de azért szeretem nagyon a játékaimat, úgyhogy segítenek nekem anyáék. A szobámban már van egy polc, ahol neki való játékok vannak. Még az én régi játékaimat is megkapta, amiket már meguntam. Nem örültem mondjuk, hogy megkapta őket, de végülis én már nem játszom velük. A múltkor pedig anyával feküdtem az ágyamon és mesét olvastunk, amikor megjelent Viki és átmászott mindkettőnkön, hogy megszerezze a Micimackómat. Na igen, a Micimackómat is mindig megdögönyözi. Ja, és húzgálja a hajamat, ha anyáék nem elég gyorsak, hogy megakadáyozzák. Meg el akarja venni a poharamat, amikor épp iszok belőle. Meg leszedte a Tobii-t a számítógépemről, és így nem tudtam irányítani a szememmel. Szóval nagytesónak lenni nagyon nehéz néha. Azt mondta anya, hogy csak pár év, és utána jobb lesz, mert megérti, mit nem szabad csinálnia. Csakhogy akarnak nekem még egy kistesót, bár megnyugtatott anya, hogy azt még csak tervezgetik, és nem fognak már holnap hozni egyet.

Egyébként jól vagyok, minden rendben van. Most nem volt semmi nagyobb esemény amiről beszámolhatnék. Ha nagyon meleg van kint, akkor szoktunk pancsolni a medencémben. A múltkor eljött megint az unokatesóm, Dávid és az anyukája, Anita. Akkor is pancsoltunk a medencében, meg elmentünk a Petőfi parkba a játszótérre, ahol mostmár vannak mozgássérülteknek való játékok is. Kipróbáltuk a hintát és a forgót. Nekem a forgó nagyon tetszett, sose ültem még ilyenen. Hintázni jobban szeretek a rendes hintában, a babakocsim nélkül.

Na most elköszönök, majd hamarosan jelentkezem!