Nyaralás

Sziasztok!

Képzeljétek, a múlt héten nyaralni voltam. A Balatonhoz mentünk, Gyenesdiásra. Nekem tetszett, jól éreztem magamat. A legjobban az éttermeket élveztem. Anya és apa nagyon finom kajákat rendeltek maguknak, és én is mindig megkóstolhattam. Legjobban a halak ízlettek, mert azt nagyon szeretem. Anya azt mondta, hogy még a születésnapomra is haltortát kellene csinálnia, mert annyira szeretem. Nem csak halakat ettek, hanem mindenféle egyéb finomságot is, amik nekem is ízlettek. Járhatnánk gyakrabban étterembe! Jó volt a sok autózás is, nagyon jókat tudok aludni benne. Fürödtem apával a Balatonban is, az is jó volt. A víz kissé hideg volt, viszont hullámzott, ami a fürdőben nem szokott lenni. Elmentünk a veszprémi állatkertbe is. Ezért a programért nem rajongtam, annyira nem érdekeltek az állatok, de azért kibírtam. Sajnos a nyaralásnak már vége, ennek anya nem örül, mert egy egész évet kell várnia a következőre.

Rájöttem, hogy nem szeretem a kánikulát, mert nagyon melegem van. Már akkor hisztizek, amikor kivisznek a lakásból. Hétfőn elvittek lovagolni, de annyira bömböltem, hogy a lóra fel sem mertek ültetni. Szegény pacik csak néztek, nem láttak még gyereket, aki útálja a kánikulát.

A héten meglátogattunk egy olyan családot a közelben, akiknek szintén Rett szindrómás lányuk (is) van. Dóri már öt éves, és ő nagyon fürgén mozog, nem úgy, mint én. Bár azért egy csöppet én is ügyesedtem, ma is másztam, odamentem apa papírjaihoz, hogy összegyűrjem őket. Sőt, Andinál is voltam fejlesztésen ma, ahol nem hisztiztem, hanem figyeltem végig és tetszettek a feladatok. 

Ja, és szerda este a mamáéknál aludtam. Jó volt náluk lenni, késő estig nézhettem a Pocoyo-t.

Azt hiszem, írtam minden lényeges dologról. Sajnos apa hétfőtől megint dolgozik, vége a szabadságának, úgyhogy megint visszatérnek a szokásos hétköznapok.