Régen írtam már

Sziasztok!

Tudom, tudom, már megint nagyon régen írtam. Mivel már hárman foglalkozttjuk apát és anyát, meg a nagyszülőket, így nem olyan könnyű időt találni az írásra.

Szóval június 2-án megszületett Peti, a kistesóm. Aranyos baba, jól elvagyunk, bár túl sokat lefoglaja anyát. Ma is sokat sírt, ha anya letette. Azt mondják, Peti sírás gombja a hátán van és ha leteszik, megnyomódik a gomb és beindul a sírás. Meg szerintem túl gyakran eszik, és olyan combos, mint én. Szóval anya azóta alig játszik velem, bár azért igyekszik sok mesét olvasni. 

Most nyáron nem voltunk nyaralni. Azért apa felfújta a medencémet és amikor kánikula volt, pancsoltunk benne Vikivel. Egyszer meg a mama és a tata elvittek a Hagymatikumba, amit Viki meg én is nagyon élveztünk. Én most szeptember óta megint járok a fürdőbe minden kedden, és ez az a fejlesztés, amit még élvezek is.

Ja, és már négy éves vagyok. Szeptember 9-én volt a születésnapom, amit még aznap meg is ünnepeltünk. Kereszték nem tudtak hazajönni, meg a mama is a hagymafesztiválon dolgozott, de Adri nagynénim itt volt a párjával, Dáviddal. Anya sütött tortát, amire rakott Pocoyo fejeket. És kaptam ajándékat is :-) A legnagyobb ajándék, amibe mindenki beszállt, egy új játékcsomag volt, amit a Tobii-val, vagyis a szememmel tudok játszani. Apa ötlete volt, és nekem bejön nagyon. Vikinek is tetszik, mindig mellettem áll, amikor játszok, sőt néha ő mondja meg, hogy mivel kell játszanom. Meg volt Pocoyo-s lufi és Pocoyo-s tányérom, ső Pocoyo-s zászló is :-) Hát igen, még mindig szeretem Pocoyo-t, egész nap tudnám nézni. (De anya nem engedi)

Sajnos  kaptam új gyógyszert, mert az EEG kimutatta, hogy zért vagyok minig álmos, mert olyan aktív az agyam alvás közben is, mintha rohamoznék (ESES), és így nem tudom magam kipihenni. Most alszok, mint a bunda, bár még mindig sokszor vagyok álmos.

Na én mostmár megyek. Majd írok, ha tudok!

Pusza!