Új név, Húsvét, szemüveg és Borsóház
Sziasztok!
Na itt vagyok megint. Már régóta akartam írni, mert van miről, de sose volt elég időm vagy energiám.
Képzeljétek, megváltozott a nevünk. Mostmár Polgárdi család vagyunk, nem Polcsán, szóval az én nevem is Polgárdi Zsófia. Apa akarta ezt, anya meg kénytelen volt beleegyezni. Kaptam új papírokat, például személyi igazolványt meg parkolási kártyát, és sokat kellett menni ügyintézni. Más változás nem volt, a szüleimet nem cseréltem le.
Húsvét előtt apát megműtötték, így ő most kimaradt a sonka és tojásevésből, meg nagy családi összejövetelekből is. Viszont a műtét miatt egy egész hónapig itthon volt velünk, és ezt nagyon élveztm. Holnaptól sajnos újra mennie kell dolgozni, ami miatt kissé lehangolt ő is, meg én is. Húsvét előtt kereszték hazajöttek Németországból és így voltunk ebédelni a mamáéknál meg este jöttek hozzánk, amikor Viki meg én fürödtünk. A húsvéti nyuszi is volt nálunk, de sajna őt sem láttuk, csak ajándékot hagyott. Hozott műanyag állatokat meg mágnese állatokat, meg állathangos fa kirakót, és egy állatos könyvecskét is. Ez sajna elromlott, de anya beszélni fog a nyuszival, hogy hozzon helyette egy jót. A macikutyám is elromlott, de a Jézuska küldött helyette egy másikat, így megint tudom hallgatni a meséket.
Képzeljétek, megint kaptam szemüveget. Mindig árpa volt a szememen, és egy doktornéni azt mondta, hogy lehet azért is, mert nem látok jól. Szóval hiába nem szeretem, hordanom kell. Anyának és apának is van, ők szeretik, mert jól látnak vele. Háát, nekem még meg kell szoknom, szerintem kényelmetlen.
A múlt héten megint elvittek a Borsóházba Solymárra tornázni. Most egymás után kaptam a tornát és a kézterápiát, ami elég fárasztó volt, de azért túléltem. Egy jó kis panzióban aludtunk, és az volt a legjobb, hogy anya és apa között alhattam egész héten. Amíg én tornáztam, Viki játszhatott. Volt egy kis kutya, aki nagyon félt Vikitől, mert mindig ment utána, ugatott neki és magyarázott. Legközelebb novemberben megyek a Borsóházba, mert ugye nemsokára érkezik a kisöcsi, és vele itthon kell maradnunk.
Tegnap sütögetés volt nálunk, kipróbáltuk az új grillsütőt. Itt voltak apa barátai, meg az egyikük kislánya, Émi. Szeretem ezeket az összejöveteleket, mert nagyon finom a kaja. Ma meg elmentünk a majálisra a Maros partra, de ez annyira nem jött be, mert nagyon meleg van. Vikinek se tetszett annyira, mert nagy volt a zaj. Apa befizette a körhintára, de nem mert felülni rá. Viszont meglátogattuk a mamát és a tatát, akik árulnak ott.
Ja, képzeljétek, Viki mostmár az én szobámban alszik. Nemsokára a ruhái is beköltöznek az új szekrényembe, mert kell a hely a kistesónak a pici szobában, ami eddig Vikié volt. És állítólag anyának pihennie kell, ezért a mama és apa fognak fejlesztésre vinni engem.
Na én most megyek, mert álmos vagyok. Mondjuk mostanában mindig az vagyok, legszívesebben aludnék egész nap. Kivéve hajnalban, mert akkor meg felébredek és nem tudok visszaaludni.
Pusza mindenkinek!