Sziasztok!

Amikor legutoljára írtam, épp beteg voltam. Nagyon fájt a torkom, legyengültem, nem volt kedvem semmihez. Anya is nagyon aggódott, mert sokszor elbambultam és nagyon álmos voltam egész nap. A mászás sem nagyon ment, mert nem volt hozzá erőm. A doktor néni felírt még egy adag antibiotikumot, amit meg kellett ennem. Ennek az íze nem volt olyan szörnyű, de a hasamnak nem tett jót. Nem mentem se tornázni, se fejlesztésekre, sőt, még itthon sem tornáztattak anyáék. Szép lassan aztán meggyógyultam. Elmúlt a torokgyulladás, és visszatért az erőm és a jókedvem. Járok motmár tornázni és fejlesztésekre is. A tornának annyira nem örülök, ezért jó hangosan bömbölök közben. Sőt, voltam anyával a játszótéren is. Hintáztam, csúzdáztam, és álldogáltam a mászókán. Nagyon király volt! Élvezem a jó időt nagyon.

Sajnos a mozgás már nem megy olyan jól, mint régen. Nem tudom megfogni a tárgyakat, és nagyon nehéz elindulnom is. Ülök a földön, és tudom, hogyan kell elindulni, de nem megy. Állítólag ez a Rett szindróma miatt van. Akármi is ez, nagyon rossz és nagyon útálom.

Képzeljétek, a múltkor apával voltam egész nap, mert anyának valami dolga volt. Nagyon jó volt, mert evés közben is nézhettem mesét. Apa csak a kakis pelusok nagy száma miatt panaszkodott egy kicsit. Ja, és apa szerzett nekem dudát a bébitaximba, mert a régi elromlott.

Na most megyek, majd hamarosan újra jelentkezek!

Sziasztok!

Itt az ideje, hogy megint írjak, mert sok dolog történt velem, jó és rossz egyaránt. A jó dolog a Húsvét volt, a rossz meg a betegség.

A Húsvét nekem tetszett. Először is, finomakat ettem. Megkóstoltam a húsvéti sonkát, és ettem az ünnepi ebédből. Voltunk ebédelni mindkét mamáéknál. Itthon volt keresztanya és keresztapa is Németországból, sőt, még keresztapa szülei is eljöttek Makóra. A húsvéti nyuszival nem találkoztam, de ajándékokat azért hagyott mindenütt. Sok játékot kaptam, de sajnos közben beteg lettem és most nincs kedvem játszani se. Még jó, hogy apa vett nekem két Pocoyo DVD-t, az képes feledtetni velem a betegséget.

A betegség amúgy már húsvét előtt elkezdődött, de akkor még nem tűnt komolynak, csak az orrom folyt. Hétfő estére aztán rosszabb lett, ráadásul anyáéknak is folyt az orra és fájt a torka. Kedden még voltam tornázni, de estére hőemelkedésem lett. Szerdára lázas lettem, pedig anya még azt a gyógyszert is beadta nekem, ami szerinte kiemelt fődíjat nyerne a világ legszörnyűbb izű gyógyszere versenyen (Zinnat). Emellett orrszívással kínoztak meg inhalálással. Csütörtökön lett nagyon rossz a torokfájás, már enni sem volt kedvem, csak inni és sírni. Anya elvitt a klinikára, és azt mondták, hogy a torkom nagyon vörös. Az ujjamat megszúrták és megnézték a vérképemet, ami állítólag vírusfertőzésre utal. Nem jöhettünk haza, hanem bent kellett maradnunk a kórházban, de szerencsére csak egy napra, mert pénteken hazajöhettünk. A kórházban megcsípett egy szemét szúnyog az arcomon, és most egy óriási vörös csípés csúnyítja el az pofimat, ami még viszket is. A torkom is fáj még, és ilyenkor csak az a jó, ha apa vagy anya felvesznek a kezükbe és sétálnak velem. Azért a helyzet egy icipicit jobb, ma már ettem is egy kicsit, meg mosolyogtam is, de csak átmenetileg. A sok gyógyszertől már a hasam is kezd fájni. Most szobafogságban vagyok, pedig anya azt tervezte, hogy ebben a jó időben lemegyünk az utcára és száguldozhatok a bébitaximmal. Ráadásul még a kedvenc (és egyetlen) unokatesómat, Dávidot meg a mamát is megfertőztem, így most ők is nyögnek és szenvednek.

Na most megyek, mert gyógyulgatnom kell. Remélem, hogy hamar végelesz a betegségnek, mert útálok beteg lenni.

Sziasztok!

Kezdjük a rossz hírrel. Szerdán voltam a neurológus professzor bácsinál. Először eeg vizsgálat volt. Ennek az elejét nem szeretem, mert egy hálós sapkát raknak a fejemre, majd rátesznek egy csomó zsinórt. Én nem szeretem a sapkákat, a zsinórokat viszont annál jobban, de nem szabad őket meghúzgálnom. Miután ezt rámrakják, aludnom kell. Hát nekem a nappali alvás elég nehezen megy, ráadásul itt egy csomó érdekes dolog van. Anya korábban nem engedte, hogy elaludjak, pedig már álmos voltam, így végül sikerült álomba szenderülnöm. A professzor bácsi ezután jól elkeserítette anyát, mert rosszabb lett az eredményem, mint korábban volt, és kilátásba helyezett valami injekció kúrát, amihez ráadásul be kellene feküdnöm a kórházba. Útálom a szurit, és a kórház se jó, de most egyenlőre megúsztam. Kaptam viszont egy új bogyót, aminek áfonyás íze van, de ennek ellenére nem jön be. Ha ez hat, akkor nem lesz szuri. Előtte még a gasztroenterológus professzor néninél is voltam, anya megkapta az eredményemet tőle is. Most egy évig nem kapok glutént. Azt mondta azonban mindkét professzor, hogy nagyon figyelmes vagyok, nem látszik rajtam, hogy mi a bajom. Nem tudom, miért csodálkoznak ezen, mert én mindig figyelek, mert mindenre kíváncsi vagyok. Még a piszkos vízzel teli vödröt is megvizsgálnám, de anyáék nem engedik.

Pénteken elmentünk egy nagy játékboltba Szegeden, mert segítettünk valami Húsvéti Nyuszinak. Apa vett nekem egy Micimackót, anya meg egy hangszer csörgőt. A Micimackót én választhattam ki. Tigrist és Fülest nem akartam, de Malacka és Micimackó között vaciláltam, de végül Micimackó győzött, elvégre az sárga, és nekem az a kedvenc színem. Volt még más is a kosarukban, de azt titkolják előlem.

A szüleim a hétvégén nagytakarítást csináltak itthon. Én is segítettem nekik, mert a nadrágommal feltöröltem a folyósót és a konyhát, apának pedig segítettem kiválogatni a felesleges újságokat.

Ja, és mostmár könyvtári tag is lettem, mert beiratott anya a gyerekkönyvtárba. Itt szokott lenni a baba-mama klub péntek délelőttönként, és most a végén kölcsönöztünk három mesekönyvet, mert szeretem, ha olvasnak nekem.  

Na most egyenlőre ennyi beszámolóm van. Majd jelentkezek, ha megint új dolgok történnek velem. Puszi mindenkinek!

Helló Mindenki !

Képzeljétek el, apa egyszer többször magyaráz valami olyan játékról, ami magától megy, mozog, nyalogat , de itatni , etetni kell, és úgy hívják, hogy kutya. Apa szerint nekem is lesz ilyen. Csak előbb megvesznek egy házat. Ott állítólag lesz nekem az udvaron játszótér is csinálva. Hmmm. Jól hangzik, meg az is, hogy lesz udvar. Lesz hol homokot enni. Ezt azért anyáéknak nem reklámozom, hogy ilyen terveim vannak. Apa 3 féle kutya között tépelődik, valami boxos vagy boxer, valami ilyesmi, meg lambada-labrador, meg bullterrirer. A bulterrier csúnya, de kicsi, és állítólag igazi testőröm lenne, mikor apa nem ér rá. A másik kettő közül az egyik nagy és szőrős - apa aggodik, hogy majd becsempészem a házba és a tv úgy néz ki mintha parókája nőtt volna -, a boxer meg nyáladzó energia bomba. Nekem mindegy, csak a Kutyihugi helyett mostmár tudjak igazi kutyát szeretgetni.

Ja igen, apáék hamarosan aláírják az adásvételit, és elindítják a hitelfelvételt. Majdnem a mamáék szomszédjai leszünk. ami egyesek szerint nem egészséges. ( apának mondták, hogy anyósnak legalább olyan messze kell laknia, hogy papucsba ne tudjon átjönni, nem tudom mit jelent, de apa nevetett rajta )

Mostanában sokszor rosszul alszok, lehet a kettős frontok miatt, amitől apának a feje fáj, én meg rosszul alszok. Képzeljétek el kimutatták, hogy glutén érzékenységre hajlamos vagyok a génjeim miatt, igaz csak a hajlam van meg, de nem vagyok alergiás. ( még ? ) Anya kiadta utasításba, hogy vége  aglutén - Zsófi barátságnak, és kihirdette a háborús helyzetet. Vizslát kedvenc babakekszem. brühühü

Mostanában ismét kicsit gagyogok, nem néma filmben vagyok szereplő. Apa egyszer azt hallotta, hogy apa, anya meg, hogy anya, de nem biztosak benne, hogy ezt mondtam, én meg nem leplezem le magamat. Ja igen, viszont lebuktam egy gyenge  pillanatomban, mert a kiságyam rácsába kapaszkodva álldogáltam, úgy, hogy én egyensúlyoztam. Ment is vagy 15-20 másodpercig, aztán észbekaptam, hogy  a végén még gyalogolnom kell, vége a kézbe cipelésnek, úgyhogy leültem inkább.

A tornákat továbbra is élvezem, legutóbb például rizses lavórban akalmoltam, piszok izgi volt. Apa azt mondja, hogy mostanában sokat tapsolok, ez  a rett kézmozgásom új verziója. Hm. Én azért tapsolok, mert tetszik otthon sok minden. Mi ezzel a baj ? :-)

Egyre többször termelek a bilibe is, ha ráraknak, mert anyáék olyankor vudu-maláj örömtáncot járnak etióp tájszólásban. Kell nekik a testmozgás, szóval kaki a bilibe. - persze, csak, ha időben alámrakják -

Apával sokat olvassuk a dumakönyveket, tök jó, hogyha megnyomjuk az állatok képét, akkor jön ki a hang. Nekem nehéz a kezemmel jól megfogni, de apa szokott segíteni, és ha sikerül, akkor örömködünk.

Elárultam apáéknak, hogy a narancs a kedvencem. Mikor meglátom anyánál akkor bármin keresztülmászok, csak kapjak egy kicsit. ( mindig kapok, egyszerűen ellenálhatatlan a csáberőm ) ( ha meg nem adnak, akkor tiltakozom és akkor úgy is adnak )

Állítólag lassan erre felé tart a husi nyuszi, ami húsvétkor jár. Apáék titkolóznak és szervezkednek Margit mamával, hát kíváncsi leszek mi sül ki belőle. ( remélem nem a nyuszi )

Valami baj van a gyomrommal mostanában , de anyáéknak még nem árultam semmit el róla, magamban tartom, nem úgy a kaját, az néha felnéz. Még nem vészes a helyzet.

Na tiplizek, mert hallom elkészült a pancsi víz, nekem meg le kell fürdetnem anyát, úgyhogy keményen dolgoznom kell még vasárnap este is. pusszantás mindenkinek ( főleg apának és anyának )   

Apa elég régen írt ide, de rábeszéltem, hogy hagyjuk anyát is pihenni. Szóval, apa mondta, hogy holnap hajnalban már megint mennek Budapestre. Remélem nem fogunk odaköltözni, mert nincsen jó véleményem róla, bár eddig csak apáék elbeszéléseit tudom. Vagyis nem, voltam egyszer, de olyan rossz volt, hogy alig emlékszem rá, csak a Kerekmesék tudtak megvigasztalni. Mondták apáék, hogy mostmár ők járnak orvosokhoz, mert meg akarják vizsgáltatni, hogy véletlenül lettem különleges, vagy valamelyikőjük hordozza a Rettes génhibát. ( nem tudom ez mit jelent, de a neve nekem süteményt juttat eszembe (rétes), amit apa szokott hozni ) Én nagyon szeretnék kistestvéreket és meg persze egy saját kutyust is. Igaz van egy, de az elemes, imádok vele birkózni. Az igazi kutyus olyan állítólag, hogy akkumulátor van benne, amit feltöltve nem merül le. Mondjuk érdekes, hogy kutyakajával és vízzel működik, de ehhez apáék jobban értenek. Megígérték , ha lesz saját ház idén kapok egy kutyát is. A dokik is egyfolytában ezt mondták, hogy kell nekem kutya és testvér. ( Mondjuk mikor anyáék nem figyeltek, akkor mondtam a dokiknak, hogy kakispelust adok nekik, ha nem ezt mondják . )

Az utóbbi napokban okoztam ám meglepetést anyáéknak. Egyre többször kakiklok a bilibe meg pisilek, ha ráraknak. Gondoltam legyen meg az örömük. Valamelyik este meg saját magam lebuktattam. Észrevettem, hogy apa narancsot pucol, én meg anya másik oldalán voltam az ágyon fekve. Átmásztam anya lábain a narancsért, szereztem belőle rendes adagot és elégedetten kommentáltam, hogy " Nyam-nyam " . Anyáék úgy nevettek, hogy csak na. Én nem nevettem, mert tele volt a szám naranccsal és ráadásul tudtam, hogy mostmár egymagam kell átmásznom a küszöbökön, mert anya lába sokkal nagyobb akadály volt, mint egy küszöb.

Lebuktam, hogy képes vagyok rá, és azóta nincs akadály, minden küszöbön átmászok. Voltis nagy meglepetés, mikor csak úgy átmásztam, mikor a nagyi is itt volt. Először fel se fogták, hogy mit látnak. ( mindhárman szemüvegesek pedig ) . Szóval küszöb pusztító lettem, lenyomom az összeset.

Nagyon szeretem a könyveket, pld.-ul amik oldalán kis képek vannak, amiket, ha megnyomok, akkor állathangokat ad ki a könyv. Apa szerint annyira szeretem meg ügyes vagyok vele, hogy rendelt egy másikat. ( Ideje volt, mert már rég kiolvastam meg kinyomkodtam a régit . )

Na jött anya , mennem kell kajálni, puszi mindenkinek, nyam-nyam.

Én nem szeretek dicsekedni, de anya ragaszkodik hozzá, hogy megírjuk, milyen sok dícséretet kaptam a múlt héten. Kedden megdícsért Ildikó, mert egyre ügyesebben állok fel a zámolyon lévő kengurúhoz. Aztán megdícsért Kinga, mert körbemásztam a tornatermet és feltérdelve alaposan megvizsgáltam mindent. Csütörtökön Ági dícsért meg, mert elég volt kétszer megmutatnia, hogyan vegyem fel a csillogós izét a földről, harmadjára már önállóan csináltam. Pénteken pedig Andi azt mondta, hogy 60 percig tudok figyelni, ami nagyon jó dolog az én koromban.

Szerdán sajnos nem voltam a fürdőben, mert anya nem akart odavinni a nátha miatt. Brrrr. De azért találkoztam Incike nénivel is a korai fejlesztőben, és csúzdáztunk meg hálóban hintáztam.

Tegnap furcsa volt egy kicsit, mert mikor felébredtem, mama volt itt csak. Később jött a tata is, és ők voltak velem egész nap. Jól elszórakoztattam őket, nem unatkoztak velem. Mielőtt este elaludtam, hazaértek apáék is Budapestről. Azt mondták, konferencián voltak, ami az alternatív kommunikációról szólt és a Magyar Rett Szindróma Alapítvány szervezte. Kipróbáltak valami Tobii-t, ami szerintük nagyon tetszene nekem, és ezzel tudnék majd kommunikálni és tanulni később. Szeretem a kütyüket, és ha van rajta Kerek Mese, akkor jöhet.

Ja, és átmésztam önállóan a küszöbön!

Na én lassan felébredek, és kezdődik az új hét, remélem jó lesz. Szép hetet nektek!

Sziasztok!

Képzeljétek, náthás lettem! Csütörtök éjjel kezdődött, és olyan rosszul voltam, hogy álmomban sírtam. Nem is nagyon aludt senki. Aztán csütörtökön már tele volt az orrom, folyt belőle a trutyi. Anyáék persze még fokozták a helyzetet. Állandóan orszi-porszival szívják az orromat, amit ÚTÁLOK! Kézzel-lábbal rúgkapálok, csapkodom a fejem, és már akkor bömbölök, amikor anya közelít a csővel, de őket ez nem érdekli, lefognak és az orromba dugják a csövet. Pedig ennél egyértelműbben már nem tudom elmagyarázni, hogy nem akarom az orrszívást. Bár az is igaz, hogy utána mindig kapok levegőt... Ja, és ez még nem minden. Még az inhalátorral is kínoznak. Ilyenkor viszont legalább nézhetem a Kerek Mesét. Ma délelőtt megnéztük a doktor nénit is, és a rendelőben legalább ezer beteg gyerek volt.

A múlt héten voltam ultrahangon. Szerencsére tényleg nem fájt a vizsgálat, nem volt tűszúrás se, csak valami hideg zselét maszatoltak szét az egész hasamon, ami azért nem volt olyan jó érzés. Minden rendben van a hasammal, azt mondták. Anya kapott tippeket a professzor nénitől, hogy ne böffenjen vissza az étel.

Szerdán pedig találkoztam a kommunikációs Andi nénivel. Ő fog segíteni, hogy el tudjam mondani, mit akarok. Nagyon kedves volt, játszott velem sokat.

Na most megyek, mert vacsora idő van. Bár nincs túl nagy étvágyam, azért anya mindig megetet. Apa meg dolgozni megy, sajnos nem lesz itthon az éjjel, hiányozni is fog, az tuti.

Sziasztok!

Megint voltak új történések, úgyhogy beszámolok nektek róluk. Múlt héten minden a szokott módon történt, ami a fejlesztéseket illeti. Pénteken délelőtt viszont megint új helyre vitt anya. A gyerekkönyvtárban volt baba-mama klub, és az alvásról tartott egy néni előadást. Anyát érdekelte a téma, nem is tudom, miért. :-P Rengeteg baba volt, és én igencsak meglepődtem. Néhányan ismerősek voltak, mert régen jártunk anyával maminbabára meg kangára, és ott találkoztunk, de már nagyon régen láttam őket. Nem is nagyon mertem szétnézni és barátkozni, inkább csak anya mellett ültem.

Szombaton meg hajnalban felébresztettek, felöltöztettek és levittek az autóba, majd elindultunk Budapestre. Valami állapotfelmérésre vittek, de nekem csak játéknak tűnt. Egy kedves néni, valami gyógypedagósus játszott velem sokat. Mutatott mindenféle érdekes játékot, és én minden kipróbálhattam. Például tészta és lencse volt egy dobozban, amit kiszórhattam a padlóra, voltak csörgők, hangszerek, zenélős játékok. A néni is szimpatikus volt, megengedte, hogy meghúzzam a haját, cserébe meg is puszilgattam. Aztán egy gyógytornász akart játszani velem, de én nem szeretem a gyógytornászokat. Mindig csak dolgoztatnak és hiába bömbölök, nem hagyják abba! A lényeg, hogy megdícsértek és azt mondták a szüleimnek, hogy jól fejleszthető vagyok, mert érdekel minden. E szerintem természetes, mert annyi érdekes dolgot találok mindenfelé. A múltkor végre a kamrába is bejutottam itthon, de tetszenek a hűtőmágnesek is a hűtőn. Úgy elfáradtam viszont, hogy hazáig aludtam az autóban.

Állítólag erre a hétre is lesznek még kalandok. Holnap dokihoz megyünk, csinálnak valami ultrahangot, mert gyakran visszaböffen az étel, amit eszek. Majd elmondom, milyen volt. Csak tűszúrás ne legyen, mert azt utálom!

Boldog új évet mindenkinek!

Elég jó hetem volt karácsony után is. Téli szünet volt most mindenütt, ezért nem kellett tornázni és fejlesztésre menni. Sokat voltunk itthon, így sokat játszhattam az új játékaimmal. Sok új játékom van, karácsonyra kaptam őket a rokonoktól. Mindegyik nagyon tetszik, játszok is mindegyikkel.

Kedden Szegeden voltunk anyával meg keresztanyával. Szegeden is csináltak genetikai vizsgálatot, ennek az eredményét vette át anya. Amíg anya a genetikussal beszélgetett, keresztanya vigyázott rám a folyósón. Még el is aludtam közben. Utána elmentünk vásárolni. Nekem nagyon tetszett, kivéve az, amikor anya különböző fazonú és méretű csizmákat próbált fel a lábamra. Végül nem vettük meg egyiket sem, meg mást sem. Keresztanya kabátokat próbálgatott, meg is vette az egyiket. Keresztanya és keresztapa most itthon voltak Németországból. Ritkán látom őket, inkább csak a hangjukat szoktam hallani, amikor Skype-on beszélnek anyáékkal. Mikor megláttam őket, elég távolságtartó voltam velük is, mint minden idegennel, de aztán összebarátkoztunk. Gyakran meglátogattak, játszottak velem, egyszer még a TSMT tornában is segítettek. Anyáék nem akarták, hogy visszamenjenek Németországba, mert keresztanya mindig olyan gyorsan el tudott altatni. Anyának mostanában ez nehezen megy, 30-40 percig küzd, hogy elnyomjon az álom, majd alszok 15-20 percet. Nem tudom, hogy mi ezzel a baja, úgyis csak az a dolga, hogy velem foglalkozzon J

Néhány napja nyűgös is vagyok. Nem komoly, mert ha elkezdenek velem foglalkozni, vagy apa bohóckodik nekem, akkor jókedvű leszek. Volt egy kis hőemelkedésem is, valószínűleg a védőoltás miatt, amit a múltkor kaptam. Meg rengeteg a nyálam és a kezemet gyakran a számba teszem. Anya és apa találgatják, mi lehet a bajom, de én nem mondom ám el nekik. Egyszer hátha rájönnek.

Anya mostanában sokat dicsérget, hogy milyen ügyes vagyok. Szerinte egyre jobban megy a felállás a székről és egyre hosszabb ideig álldogálok szépen. Ma este pedig anya hívott vacsorázni, és én odamásztam hozzá az ajtóba. Korábban hiába hívtak, nem mentem oda.

A szilvesztert is jól viseltem, bár nem tudom, mi az. Ugyanolyan este volt, mint máskor, de éjfél után durranásokat hallottam kintről, fel is ébredtem. Anya próbált visszaaltatni, és elég mérges volt a már, mire újra elálmosodtam. Reggel 7-kor már felébredtem, de ennek a szüleim nem örültek, csak azt nem értem, miért. Szombaton pedig apa mondogatta állandóan, hogy öregszik, mert születésnapja van. Én nem látom, hogy apa öregedne, bár nem is tudom, mi az.

Holnap állítólag vége a szünetnek, megint kezdődik a sok munka. Délelőtt már megyek is tornázni. Majd beszámolok, milyen volt az első hét